Feketedió

A feketedió gyógynövénykénti használata Amerika - és a feketedió - felfedezése előtti időre nyúlik vissza. Az indiánok porrá tört fekete dió kérget alkalmaztak gombás bőrfertőzések és bélférgesség gyógyítására. A cherokee törzsbeliek pedig feketedió-kopáncs főzetet addig főztek, amíg besűrűsödött, és külsőleg alkalmazták, borogatásként.

A feketedió kérge igen erős asztringens (bőrösszehúzó) hatású, csípős, maró. A kéregből főzött teát, főzetet ugyanúgy használják, mint a közönséges dióét. Meg kell viszont jegyezni, hogy amikor feketedió-kéregről beszélünk, mindig csak a belső részét értjük e néven. A farész és a kemény külső kéreg közti lágy, világos háncsrészt. Az indiánoktól vették át a korai telepesek is fogfájás esetén a feketedió-kéreg rágcsálásának szokását.

Enyhe hashajtó hatása is van a kéregnek. Az amerikai polgárháború idején általánosan használt gyógyszer volt. Ma is alkalmazzák az emésztőrendszer karbantartására. Nem megismételve a mi diónk gyógyhatását, a feketedió kérge ugyanúgy alkalmas a székrekedés mint a hasmenés kezelésére.
A feketedió kérgét és gyümölcsét bőrgombásodás ellen használták. Rákmegelőző hatást is tulajdonítottak neki, amely megfigyelés abból adódhatott, hogy gombaölő hatásánál fogva távol tartja azokat a gombákat, amelyeknek egyes anyagai rákkeltőnek bizonyulnak.

Mindenesetre a feketedióból készült gyógyszert 1990-ben Németországban rákellenes szerként jegyezték be.
A feketedió kopáncsa sok C-vitamint tartalmaz. A kopáncsból kinyert levet herpesz, ekcéma, fekélyek és szifilisz ellen alkalmazták Amerikában, hagyományosan. Főzetét pedig féregűzőként. Az is ismeretes, hogy a régi indiánok sokszor nem bajlódtak a kopáncsfőzet elkészítésével, hanem nyersen rágcsálták a dió zöld burkát. Úgy is hatott.
Köztudott, hogy a bőrfelület szemölcsei vírusos fertőzés eredményei. A feketediókopáncs-lé szemölcs-eltüntető hatását is megfigyelték.

A még zöld termés kipréselt levét galandféreg ellen itták, illetve toroköblítőként használták diftéria ellen. Úgy találták, hasznos különböző bőrgyulladások, daganatok, sebek megszüntetésére is.
A zöld kopáncs fekete-barna levének jelentős szerveskötésű jód tartalma van. A feketedió gyógyhatásához, fertőtlenítő hatásához ez a jód is hozzájárul.

A feketedió belének - hasonló esszenciális zsírsavtartalma miatt - a mi diónkhoz hasonló koleszterinszint-csökkentő, vérnyomáscsökkentő hatása van. A dióbél - beleértve a közönséges dió és a többi dióféle belét is - zsírsavai nélkülözhetetlenek az emberi szívműködés szabályozásában, az inzulin hasznosításában, és még a hangulatunk javítására is kihatnak.

A fekete dió levelét Lillie J. Martin analizálta gyógynövény-szempontból, 1886-ban. Megállapította, hogy a tannin a fő hatóanyaga, a juglon mellett. A juglonnak van fertőtlenítő és gombaölő hatása, a tannin pedig a külső és a belső hámszöveteket összehúzó hatásából adódóan segíti a gyógyulást. Csökkenti a szövetek kiválasztását, enyhíti az irritációt, javítja a szövet szilárdságát.

Ezen kívül illóolajokat, illó savakat, gyantát, viaszt, gumit és egy kristályosítható anyagot, valószínűleg valamilyen glükozidot talált. Az ásványi anyag tartalom 8,5 %, amiből az alumínium - a mi diónkkal szemben - hiányzik. Van viszont jelentős mennyiségű króm, szelén, vas és kálium.
Levele egyébként - tea és főzet formájában - minden olyan gyógyászati célra hasznosítható, mint a közönséges dió levele. Külsőleg, belsőleg egyaránt. Sőt, sebek és a bőr egyéb fájdalmas helyeinek tisztítására is. Összehúzó és fertőtlenítő hatása is azonos.

Azonos a féregűző tulajdonsága is. A régi indiánok a poloskákat, atkákat tartották távol segítségével.
Az Egyesült Államokban gyógyhatású táplálékkiegészítőt készítenek feketedióból. Alapanyaga a feketedió bele, a dió zöld burka, a levele és a kérge. Egyaránt készül porított, folyadék és kapszula formában. Hatását kórleírások alapján állapították meg.
Gombaölőként, parazitaölőként, fertőtlenítőként használják, folyamatosan szedik. A feketedió-készítmény fertőtlenítő hatása nemcsak baktériumok esetében hatásos. Bőrbe dörzsölve ekcéma és herpesz ellen is használják.

Szájsebek, torokgyulladás ellen gargalizálnak a feketedió-kivonattal.
A készítmény vércukorszint-szabályozó hatásáról is írnak, és a kivonat hatóanyagai hozzájárulnak a szervezetben lévő toxinok és a fölösleges zsírsavak elbontásához.
Egyetérthetünk tehát abban, tisztelt Kollégám, hogy nemcsak a mi diónk, hanem a feketedió is csodajó gyógyszer.
Mégsem ajánlják mindenkinek, bár láttuk, szinte mindenre jó. Kiknek nem ajánlott szedniük a feketedióból készült táplálék-kiegészítőt? Ne szedjék a súlyos vese- és májbetegségben szenvedők, a szoptatós anyák, és ne adjunk a két évesnél fiatalabb gyerekeknek se. Nekik azért ne, mert ilyen kicsi gyerekekre a feketedió hatóanyagai nincsenek bevizsgálva.

A feketedió hatóanyagai stimulálják a bélműködést, ezért akinek komolyabb emésztőrendszeri betegsége van, orvos megkérdezése nélkül ne szedje mértéken felül a feketedió-kivonatot.
És általában óvakodjunk a tannin túlzott bevitelétől. Tehát ha egyébként is sok csersavat tartalmazó ételt, készítményt veszünk magunkhoz, akkor a feketedió-készítmény szedését csökkentsük. Mert különben külső és belső hámszöveteink túlságosan megkeményednek!
De ha választani kell, hogy túlzott tanninbevitel esetén melyik készítményt csökkentsük, ajánlható, hogy ne a feketediót, hanem inkább mást. Azért, mert a feketedió-készítménynek nincs nem kívánt mellékhatása. Nincs továbbá gyógyszerekkel vagy más növényi készítményekkel kapcsolatos káros kölcsönhatása se.
Meg kell végül említeni, hogy akad néhány személy, aki természeténél fogva allergiára hajlamos. Ők óvatosan nyúljanak a feketedióhoz, mert a fa minden része, de leginkább virágpora viszkető kiütésekkel járó allergiát okozhat.

Ha a feketedió-készítmény szedésével kapcsolatban kérdéseink adódnának, tisztelt Kollégám, kérdezzük meg nyugodtan háziorvosunkat, gyógyszerészünket. Valószínű, hogy nem tud hozzászólni a kérdéshez. Ez esetben nyugodtan magyarázzuk el neki, amit mi tudunk a feketedió gyógyhatásáról.